Hasznos tippek az Alzheimer-betegek ápolásához, 2

Alvási zavarok

Az Alzheimer-kór előrehaladtával megváltoznak a beteg alvási szokásai. Az álmatlan és nyugtalan éjjelek nem ritkák, és a gondozók számára feszültséggel teliek lehetnek éjszakák, amennyiben a beteg éjjelente vándorolni kezd. Néhány tipp, az alvási problémák csökkentésére:

• Kerülje a nap folyamán a szundításokat, ha a beteg nem alszik éjjelente.
• Használja ki a felesleges energiákat néhány napi gyakorlatra.
• Kérdezze meg az orvost, hogy a gyógyszerek, amiket a beteg kap, okozhatnak-e álmatlanságot. Tegye meg ezt, mielőtt a betegnek bármilyen altatót is vásárolna.
• Próbálja meg elkerülni a koffein bármilyen formáját.
• Győződjön meg arról, hogy a beteg volt már WC-n lefekvés előtt.
• Próbálja meg a beteget esténként ugyanabban az időben, rutin szerint lefektetni.
• A nyugtatókat, altatókat kizárólag orvosi felügyelettel használjuk. Meg kell figyelni ezek hatását a betegre, el kell dönteni, hogy tényleg szükséges-e a bevételük. A beteg veszíthet az egyensúlyérzetéből, biztonságérzetéből, állapotában hanyatlást észlelhetünk.
  
  

Társadalmi kapcsolatok

Sok beteg, különösen a betegség korai szakaszában, depressziós időszakon megy keresztül, amikor kezd rájönni, hogy az Alzheimer-kór megváltoztatja majd a személyiségét és az egész életét. E korai szakaszban a szociális interakció néha kivédi a depressziót, vagy stimulálják azt. Ösztönözzük a betegeknél, hogy legyenek társadalmilag aktívak, amennyire csak lehetséges. Ösztönözni kell a részvételt egyszerű feladatokban vagy egyszerű tevékenységekben, amelyek örömet nyújtottak a múltban.

Társadalmi érintkezést nyújtanak az önsegítő csoportok, különösen az Alzheimer-kórban szenvedők csoportja. Ezek a csoportok a betegnek azt a lehetőséget nyújtják, hogy beszéljen a többi beteggel, akik ugyanazon változtatásokon mennek keresztül, és ugyanazokat a dolgokat élik meg. Önmaguk lehetnek a hibázás félelme nélkül, ebben a körben magukat nem érzik butáknak, és tudják, hogy jó helyen vannak.
Érdeklődjön a kórházaknál, egyházaknál, gondozási központoknál ilyen csoportok felől, hanem Ön is dönthet úgy, hogy egy saját támogató csoportot indít.

Eddig ismeretlen okból, sokan az Alzheimer-betegek közül a kora esti órákban, napnyugta körül nyugtalanokká válnak. a naplementét nyugtalan a kora esti órákban. Ez az úgynevezett "sundowning". Néhány javaslat a tünetek csökkentésére:

• Délutáni alvás, ha ez nem zavarja meg az éjszakait.
• Korai vacsora, vagy egy késő délutáni falatozás.
• Az otthon megfelelő kivilágítása, hogy kompenzálja a kinti csökkenő napfényt. Használhatunk erre megfelelő speciális égőket.
• Tervezze a megerőltető tevékenységeket, mint például a fürdést, korábbra a nap folyamán.
  
  

WC-re menés

Néha az Alzheimer-betegek nehezen érnek el időben a WC-re. A fizikális vizsgálat lehetővé teszi az orvos számára annak eldöntését, hogy ez egészségügyi problémának az oka-e.

Ha ez nem orvosi probléma, az Alzheimer-kór okozza ezeket a "baleset"-eket. A betegnek problémái lehetnek arra emlékezni, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a vizelési inger lép fel. Néhány beteg nehezen emlékezik vissza, hol van a fürdőszoba, vagy nem gondol rá időben, hogy menjen el oda. A következők segíthetnek:

• Vezessen be egy rendszert, ami szerint a beteg látogassa a WC-t.
• Kezdje el két órás intervallumonként, valamint reggel és minden egyes szundítás után. Állítsa be az intervallumokat a szükségnek megfelelően.
• Szereljen fel éjszakai fényeket a hálószobába, előszobába és fürdőszobába.
• A fürdőszoba ajtaját fesse világos színűre, vagy ragasszon rá egy képet, ami a beteget a fürdőszobára emlékezteti.
• Húzzon az ágyra felnőttek részére készített biztonságos lepedőket. Ezeket a termékeket az ápolószemélyzet segítségével válassza ki.
• Bizonyos idő után meg kell tervezni a felnőtt pelenkák használatát. A beteg számára azok a pelenkák nem zavaróak, amelyeket fel és le tud húzni, a saját fehérneműire emlékeztetik. Az oldalt rögzíthetőeket használjuk későbbi időkben, az ágyban fekvő betegeknél.

Barangolás és eltévedés

Egy nehezen követhető különlegessége az Alzheimer-betegeknek a vándorlás. A viselkedésük következményei katasztrofálisak lehetnek, ha a beteg elhagyja a biztonságos környezetét. Ennek ellenére - a biztonságos szobában való le-alá járkálás, barangolás nem árt senkinek, ugyanakkor néhány betegre nyugtató hatással van. Amikor a vándorlás a beteg számára veszélyes, vagy az Ön számára különösen zavaró, csak egy "szabad járatot" kell a házban a beteg számára biztosítani.

Ha a vándorlás következtében a beteg biztonsága veszélyben van, néhány védelmi intézkedésekre van szükség. A nővér meg kell figyelje a beteget, hogy megtudja, hogy a vándorlás céltalan-e, vagy valami célja van, hasznos. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kommunikációja gyakran korlátozott, így nem tudja megmagyaráznia a vándorlás okát, ezért nehéz felfedezni, hogy ez hasznos-e a betegnek. Próbálja meg néhány napig követni ezeket a vándorlásokat, készítsen jegyzeteket, hogy felfedezze az okát. Ez a megfigyelés, általában némi megértésre vezet.

• Pozitív ösztönzésre használja az utat?
• Lehetséges, hogy egy új gyógyszerre reagál a beteg?
• Azt a benyomást kelti, hogy keres valamit?
• Ugyanabban az időben vándorol a beteg, például az ébredés után, vagy késő este?
• Stresszes helyzetben kezd el vándorolni, vagy hangos zajok hallatára, a fények észlelésekor, stb?
• Lehet, hogy ez a viselkedés a félelmére a válasz? Lehetséges, hogy biztonságot keres?
• Közrelépett aznap bármi zavaró tényező?
  
  

Az ok megtudása után könnyebb lesz megakadályozni a vándorlást. Bármi is az ok, bizonyos védelmi intézkedéseket kell tenni, hogy biztonságos körülményt hozzanak létre a beteg számára. Gyakorlatozzon minden nap a beteggel. A hosszú séták megszüntetnek némi nyugtalanságot és enyhítik a feszültséget. Mindkettőjük számára jót tesz.

A vándorlást viszont nem lehet teljesen megállítani. Íme néhány tipp a vándorlással való megbirkózásra:

• A beteg kezére kössön egy karkötőt, amely tartalmazza a személyes adatait, ez jelzi majd, hogy a személynek emlékezetkiesése van. Nevét és telefonszámát írja rá, ezzel majd könnyebb lesz beazonosítani a beteget.
• Értesítse a szomszédait, hogy a betegnek emlékezetkiesése van. Magyarázza el, mi a teendő, ha a beteget kint látják egyedül.
• Fényvisszaverő szalagot lehet alkalmazni a ruhákon. A betegre felfigyelnek így. Minden Alzheimer-beteg személyazonosítót kellene hordjon névvel és telefonszámmal ellátva.
• Egyes emberek nem távoznak otthonról anélkül, hogy néhány személyes tárgyat magukkal ne vinnének. Ilyen lehet pl. egy pohár, cipő, pénztárca. Használja ki ezt az információt és rejtse el ezeket a dolgokat olyan helyre, ahol a beteg nem talál rá.
• Ha a beteg elveszett, azonnal értesítse a rendőrséget.
• Készítsen a rendőrség számára egy aktuális fényképet (és, ha lehetséges, videót). Pontos személyleírással rengeteg időt megtakaríthat. Nagyon fontos, hogy szívesen, sok szeretettel üdvözölje a visszatért pácienst, legyen kedves hozza.
  
  

Bántalmazó viselkedés

Amikor a betegség előrehalad, változások következnek be az agyban és a testben. Időnként az Alzheimer-betegek túlterheltek, zavartak lesznek és nagyon sértőek. Gyakran előfordul, hogy ezek a viselkedési problémák este lépnek fel. Lehetséges, hogy az eltévedtség, amit egész nap végig szenvedett, az aznap tapasztaltak egy olyan környezetben, amit ő fenyegetőnek él meg, estére a negatív érzéseket hozzák a felszínre. A legjobb mód ezen viselkedés megakadályozására, hogy mielőtt még nagyon zaklatott lesz a beteg, meghatározza milyen probléma váltja ki a nyugtalanságát, és ezt próbálja megoldani. Ha a beteg bántóan reagál:

• Maradjon nyugodt, és vezesse ki beszédével a beteget a nyugtalan helyzetből.
• Ne feledje, hogy az ellenséges viselkedés a frusztráció miatt van, az miatt, hogy a beteg nem érti mi folyik körülötte.
• Próbálja meghatározni, hogy mi okozta ezt a reakciót. Van rá minta?
• Kerülje a vitákat, kedves szavakat használjon, kedves mozdulatokkal érjen hozza.
• Keresse fel a beteg orvosát. Az ingerlékenységet és az ellenségességes viselkedést valamilyen testi betegség is kiválthatja, amit a beteg nem tud leírni.
• Ez a viselkedés több ideig is tarthat, nagyon megterhelő az ápoló számára. Fontos mégis megtartani a nyugodtságot, a kedvességet. A betegek életében léteznek olyan személyek, akik nagyon fontosak számára: lehet a gyerekük, élettársuk, testvérük. Ilyen esetben jó ezen személyek említése, jó azt mondani, hogy megoldják közösen a problémát.
• A betegek olyan dolgokat állítanak, amik nem valósak. Ebben az esetben is érdemes mindig egyetérteni velük, a viták elkerülése érdekében. Kell figyelni arra, hogy a betegre mi van nyugtató hatással, és mindig alkalmazni.
• Van, amikor az segít, ha kevés időre magára hagyjuk a beteget. Amikor újból beszélgetni kezdünk vele, éreztessük, hogy nagyon örvendünk az újból való találkozásnak.
• Hagyjuk mesélni a beteget. Figyelemmel kísérjük és értsünk vele egyet. Legfontosabb, hogy ő jól érezze magát.
• Bizonyos idő elteltével, mikor mindig jó a beteg számára a velünk töltött idő, már a jelenlétünk is segít neki a megnyugvásban. Ismerős az arcunk, ha mindig kedvességet kap tőlünk biztonságban érzi magát mellettünk.

Vegyük elő a régi képeket, nézegessük el a beteggel. Fedezzük fel azokat a dolgokat, amik a beteg számára örömet okoznak. Ha énekelni szeret, énekeljünk vele. Ha kézműveskedni szeret, készítsünk vele egyszerű dolgokat. Ha a társasjátékokat szereti, játszodjunk vele. Nagyon sok beteg számára fontos az Istennel való kapcsolat tartása, kísérjük el őket a templomba. Ne azt sirassuk, amit nem tud, hanem örüljünk annak, amire még képes, és támogassuk abban, hogy ezeket használja. Ezek a betegek nagyon őszinték. A nehéz napok ellenére nagyon szép perceket kapunk tőlük ajándékba. Őszinte nevetéseket, őszinte tanácsokat, őszinte hálát.

Az emlékek elvesznek, az érzések mélyen belénk vannak kódolva.

„Nem tudom ki vagy, de szeretlek”.