Hasznos tippek az Alzheimer-betegek ápolásához, 2

Alvási zavarok

Az Alzheimer-kór előrehaladtával megváltoznak a beteg alvási szokásai. Az álmatlan és nyugtalan éjjelek nem ritkák, és a gondozók számára feszültséggel teliek lehetnek éjszakák, amennyiben a beteg éjjelente vándorolni kezd. Néhány tipp, az alvási problémák csökkentésére:

• Kerülje a nap folyamán a szundításokat, ha a beteg nem alszik éjjelente.
• Használja ki a felesleges energiákat néhány napi gyakorlatra.
• Kérdezze meg az orvost, hogy a gyógyszerek, amiket a beteg kap, okozhatnak-e álmatlanságot. Tegye meg ezt, mielőtt a betegnek bármilyen altatót is vásárolna.
• Próbálja meg elkerülni a koffein bármilyen formáját.
• Győződjön meg arról, hogy a beteg volt már WC-n lefekvés előtt.
• Próbálja meg a beteget esténként ugyanabban az időben, rutin szerint lefektetni.
• A nyugtatókat, altatókat kizárólag orvosi felügyelettel használjuk. Meg kell figyelni ezek hatását a betegre, el kell dönteni, hogy tényleg szükséges-e a bevételük. A beteg veszíthet az egyensúlyérzetéből, biztonságérzetéből, állapotában hanyatlást észlelhetünk.
  
  

Társadalmi kapcsolatok

Sok beteg, különösen a betegség korai szakaszában, depressziós időszakon megy keresztül, amikor kezd rájönni, hogy az Alzheimer-kór megváltoztatja majd a személyiségét és az egész életét. E korai szakaszban a szociális interakció néha kivédi a depressziót, vagy stimulálják azt. Ösztönözzük a betegeknél, hogy legyenek társadalmilag aktívak, amennyire csak lehetséges. Ösztönözni kell a részvételt egyszerű feladatokban vagy egyszerű tevékenységekben, amelyek örömet nyújtottak a múltban.

Társadalmi érintkezést nyújtanak az önsegítő csoportok, különösen az Alzheimer-kórban szenvedők csoportja. Ezek a csoportok a betegnek azt a lehetőséget nyújtják, hogy beszéljen a többi beteggel, akik ugyanazon változtatásokon mennek keresztül, és ugyanazokat a dolgokat élik meg. Önmaguk lehetnek a hibázás félelme nélkül, ebben a körben magukat nem érzik butáknak, és tudják, hogy jó helyen vannak.
Érdeklődjön a kórházaknál, egyházaknál, gondozási központoknál ilyen csoportok felől, hanem Ön is dönthet úgy, hogy egy saját támogató csoportot indít.

Eddig ismeretlen okból, sokan az Alzheimer-betegek közül a kora esti órákban, napnyugta körül nyugtalanokká válnak. a naplementét nyugtalan a kora esti órákban. Ez az úgynevezett "sundowning". Néhány javaslat a tünetek csökkentésére:

• Délutáni alvás, ha ez nem zavarja meg az éjszakait.
• Korai vacsora, vagy egy késő délutáni falatozás.
• Az otthon megfelelő kivilágítása, hogy kompenzálja a kinti csökkenő napfényt. Használhatunk erre megfelelő speciális égőket.
• Tervezze a megerőltető tevékenységeket, mint például a fürdést, korábbra a nap folyamán.
  
  

WC-re menés

Néha az Alzheimer-betegek nehezen érnek el időben a WC-re. A fizikális vizsgálat lehetővé teszi az orvos számára annak eldöntését, hogy ez egészségügyi problémának az oka-e.

Ha ez nem orvosi probléma, az Alzheimer-kór okozza ezeket a "baleset"-eket. A betegnek problémái lehetnek arra emlékezni, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a vizelési inger lép fel. Néhány beteg nehezen emlékezik vissza, hol van a fürdőszoba, vagy nem gondol rá időben, hogy menjen el oda. A következők segíthetnek:

• Vezessen be egy rendszert, ami szerint a beteg látogassa a WC-t.
• Kezdje el két órás intervallumonként, valamint reggel és minden egyes szundítás után. Állítsa be az intervallumokat a szükségnek megfelelően.
• Szereljen fel éjszakai fényeket a hálószobába, előszobába és fürdőszobába.
• A fürdőszoba ajtaját fesse világos színűre, vagy ragasszon rá egy képet, ami a beteget a fürdőszobára emlékezteti.
• Húzzon az ágyra felnőttek részére készített biztonságos lepedőket. Ezeket a termékeket az ápolószemélyzet segítségével válassza ki.
• Bizonyos idő után meg kell tervezni a felnőtt pelenkák használatát. A beteg számára azok a pelenkák nem zavaróak, amelyeket fel és le tud húzni, a saját fehérneműire emlékeztetik. Az oldalt rögzíthetőeket használjuk későbbi időkben, az ágyban fekvő betegeknél.

Barangolás és eltévedés

Egy nehezen követhető különlegessége az Alzheimer-betegeknek a vándorlás. A viselkedésük következményei katasztrofálisak lehetnek, ha a beteg elhagyja a biztonságos környezetét. Ennek ellenére - a biztonságos szobában való le-alá járkálás, barangolás nem árt senkinek, ugyanakkor néhány betegre nyugtató hatással van. Amikor a vándorlás a beteg számára veszélyes, vagy az Ön számára különösen zavaró, csak egy "szabad járatot" kell a házban a beteg számára biztosítani.

Ha a vándorlás következtében a beteg biztonsága veszélyben van, néhány védelmi intézkedésekre van szükség. A nővér meg kell figyelje a beteget, hogy megtudja, hogy a vándorlás céltalan-e, vagy valami célja van, hasznos. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kommunikációja gyakran korlátozott, így nem tudja megmagyaráznia a vándorlás okát, ezért nehéz felfedezni, hogy ez hasznos-e a betegnek. Próbálja meg néhány napig követni ezeket a vándorlásokat, készítsen jegyzeteket, hogy felfedezze az okát. Ez a megfigyelés, általában némi megértésre vezet.

• Pozitív ösztönzésre használja az utat?
• Lehetséges, hogy egy új gyógyszerre reagál a beteg?
• Azt a benyomást kelti, hogy keres valamit?
• Ugyanabban az időben vándorol a beteg, például az ébredés után, vagy késő este?
• Stresszes helyzetben kezd el vándorolni, vagy hangos zajok hallatára, a fények észlelésekor, stb?
• Lehet, hogy ez a viselkedés a félelmére a válasz? Lehetséges, hogy biztonságot keres?
• Közrelépett aznap bármi zavaró tényező?
  
  

Az ok megtudása után könnyebb lesz megakadályozni a vándorlást. Bármi is az ok, bizonyos védelmi intézkedéseket kell tenni, hogy biztonságos körülményt hozzanak létre a beteg számára. Gyakorlatozzon minden nap a beteggel. A hosszú séták megszüntetnek némi nyugtalanságot és enyhítik a feszültséget. Mindkettőjük számára jót tesz.

A vándorlást viszont nem lehet teljesen megállítani. Íme néhány tipp a vándorlással való megbirkózásra:

• A beteg kezére kössön egy karkötőt, amely tartalmazza a személyes adatait, ez jelzi majd, hogy a személynek emlékezetkiesése van. Nevét és telefonszámát írja rá, ezzel majd könnyebb lesz beazonosítani a beteget.
• Értesítse a szomszédait, hogy a betegnek emlékezetkiesése van. Magyarázza el, mi a teendő, ha a beteget kint látják egyedül.
• Fényvisszaverő szalagot lehet alkalmazni a ruhákon. A betegre felfigyelnek így. Minden Alzheimer-beteg személyazonosítót kellene hordjon névvel és telefonszámmal ellátva.
• Egyes emberek nem távoznak otthonról anélkül, hogy néhány személyes tárgyat magukkal ne vinnének. Ilyen lehet pl. egy pohár, cipő, pénztárca. Használja ki ezt az információt és rejtse el ezeket a dolgokat olyan helyre, ahol a beteg nem talál rá.
• Ha a beteg elveszett, azonnal értesítse a rendőrséget.
• Készítsen a rendőrség számára egy aktuális fényképet (és, ha lehetséges, videót). Pontos személyleírással rengeteg időt megtakaríthat. Nagyon fontos, hogy szívesen, sok szeretettel üdvözölje a visszatért pácienst, legyen kedves hozza.
  
  

Bántalmazó viselkedés

Amikor a betegség előrehalad, változások következnek be az agyban és a testben. Időnként az Alzheimer-betegek túlterheltek, zavartak lesznek és nagyon sértőek. Gyakran előfordul, hogy ezek a viselkedési problémák este lépnek fel. Lehetséges, hogy az eltévedtség, amit egész nap végig szenvedett, az aznap tapasztaltak egy olyan környezetben, amit ő fenyegetőnek él meg, estére a negatív érzéseket hozzák a felszínre. A legjobb mód ezen viselkedés megakadályozására, hogy mielőtt még nagyon zaklatott lesz a beteg, meghatározza milyen probléma váltja ki a nyugtalanságát, és ezt próbálja megoldani. Ha a beteg bántóan reagál:

• Maradjon nyugodt, és vezesse ki beszédével a beteget a nyugtalan helyzetből.
• Ne feledje, hogy az ellenséges viselkedés a frusztráció miatt van, az miatt, hogy a beteg nem érti mi folyik körülötte.
• Próbálja meghatározni, hogy mi okozta ezt a reakciót. Van rá minta?
• Kerülje a vitákat, kedves szavakat használjon, kedves mozdulatokkal érjen hozza.
• Keresse fel a beteg orvosát. Az ingerlékenységet és az ellenségességes viselkedést valamilyen testi betegség is kiválthatja, amit a beteg nem tud leírni.
• Ez a viselkedés több ideig is tarthat, nagyon megterhelő az ápoló számára. Fontos mégis megtartani a nyugodtságot, a kedvességet. A betegek életében léteznek olyan személyek, akik nagyon fontosak számára: lehet a gyerekük, élettársuk, testvérük. Ilyen esetben jó ezen személyek említése, jó azt mondani, hogy megoldják közösen a problémát.
• A betegek olyan dolgokat állítanak, amik nem valósak. Ebben az esetben is érdemes mindig egyetérteni velük, a viták elkerülése érdekében. Kell figyelni arra, hogy a betegre mi van nyugtató hatással, és mindig alkalmazni.
• Van, amikor az segít, ha kevés időre magára hagyjuk a beteget. Amikor újból beszélgetni kezdünk vele, éreztessük, hogy nagyon örvendünk az újból való találkozásnak.
• Hagyjuk mesélni a beteget. Figyelemmel kísérjük és értsünk vele egyet. Legfontosabb, hogy ő jól érezze magát.
• Bizonyos idő elteltével, mikor mindig jó a beteg számára a velünk töltött idő, már a jelenlétünk is segít neki a megnyugvásban. Ismerős az arcunk, ha mindig kedvességet kap tőlünk biztonságban érzi magát mellettünk.

Vegyük elő a régi képeket, nézegessük el a beteggel. Fedezzük fel azokat a dolgokat, amik a beteg számára örömet okoznak. Ha énekelni szeret, énekeljünk vele. Ha kézműveskedni szeret, készítsünk vele egyszerű dolgokat. Ha a társasjátékokat szereti, játszodjunk vele. Nagyon sok beteg számára fontos az Istennel való kapcsolat tartása, kísérjük el őket a templomba. Ne azt sirassuk, amit nem tud, hanem örüljünk annak, amire még képes, és támogassuk abban, hogy ezeket használja. Ezek a betegek nagyon őszinték. A nehéz napok ellenére nagyon szép perceket kapunk tőlük ajándékba. Őszinte nevetéseket, őszinte tanácsokat, őszinte hálát.

Az emlékek elvesznek, az érzések mélyen belénk vannak kódolva.

„Nem tudom ki vagy, de szeretlek”.

Alanna Shaikh: Hogyan készülök fel az Alzheimer-kórra

Édesapámról szeretnék beszélni. Alzheimer-kórban szenved. A tünetek körülbelül 12 évvel ezelőtt jelentkeztek, hivatalosan 2005-ben diagnosztizálták. Ma már tényleg nagyon beteg. Segítségre van szüksége az étkezésnél, segítségre van szüksége az öltözködésnél, nem igazán tudja, hol van, vagy hogy milyen nap van, és ez már nagyon, nagyon nehéz nekem. Apám volt a hősöm, a mentorom majdnem az egész életem során, és az elmúlt évtizedet azzal töltöttem, hogy néztem hogyan múlik el.

Az apám nincs egyedül. Mintegy 35 millió ember él világszerte valamilyen demenciában szenvedve, és 2030-ra arra számítanak, hogy ez meg fog duplázódni 70 millióra. Ez rengeteg ember.

A demencia megijeszt minket. A demensek zavaros arca és remegő kezeik, az emberek sokasága, akik megbetegszenek, megrémiszt minket. És a félelem befolyása alatt, hajlamosak vagyunk két dologra: -Tagadni kezdjük: "Ez nem én vagyok, ennek semmi köze hozzám, ez soha nem fog megtörténni velem." - Vagy úgy döntünk, hogy megakadályozzuk a demenciát, és ez soha nem fog megtörténni velünk, mert mi mindent jól fogunk csinálni, és minket ki fog kerülni. Én egy harmadik utat választottam: Felkészülök az Alzheimer-kórra.

A megelőzés jó, és megteszek mindent, amit meg lehet tenni, hogy megakadályozzam az Alzheimer-kórt. Egészségesen étkezek, mozgok minden nap, aktívan tartom az agyam, legalábbis ez az, amit a kutatás azt mondja, hogy meg kell tegyünk. De a kutatások azt is közlik, hogy nincs semmi, ami 100 százalékos védelmet nyújtana. Ha a szörny el akar kapni, a szörny el fog kapni. Ez történt az én apámmal. Apám kétnyelvű egyetemi professzor volt. Hobbija a sakk, a bridzs és „Op-Eds”-eket írt. (külső véleményeknek fenntartott rovat, melyben egy magát megnevező szerző művét publikálják ) Mégis elkapta a demenciát. Ha a szörny el akar kapni, a szörny el fog kapni. Különösen akkor, ha az én bőrömben vagytok, mert az Alzheimer-kór általában családokat látogat meg. Szóval felkészülök megkapni az Alzheimer-kórt.

Azok alapján, amit tanultam apám gondozása ideje alatt, és kutatásaim alapján, hogy milyen együtt élni a demenciával, a felkészülésemben három dologra összpontosítok: Megváltoztatom a hobbimat, azon dolgozok, hogy a fizikailag erős maradjak, és - ez a legkeményebb dió - próbálok jobb emberré válni.

Kezdjük a hobbival. Amikor megkapod demenciát, egyre nehezebb és nehezebb, hogy jól érezd magad. Már nem tudsz leülni hosszú társalgásokra a régi barátokkal, mert már nem ismered őket. A tévé nézés egyre zavaróbbá válik, és gyakran nagyon ijesztő. És az olvasás szinte már lehetetlen. Ha gondozol valakit, aki demenciában szenved, felkészítőket tartanak neked, felkészítenek téged, hogy családi játékokat, kéz- és ujj játékokat és kérdéses játékokat játszódjál a beteggel. Az én apámnak az vált be a legjobban, hogy hagytam, hogy űrlapokat töltsön ki. Egyetemi tanár volt egy állami iskolában; tudja, milyen a papírmunka. Minden vonalon aláírta a nevét, ellenőrizte a kockákat, számokat írt be oda, ahova úgy gondolta, hogy számok járnak. De ez elgondolkodtatott, milyen feladatokat adnának a gondozók nekem? Apám lánya vagyok. Olvasok, írok, sokat foglalkozok a globális egészségüggyel. Tudományos folyóiratokat adnának, hogy tudjak irkálni a margókra? Adnának nekem táblázatokat és grafikonokat, hogy színezzem ki őket? Szóval próbálok tanulni olyan dolgokat, amiket kézzel kell végezni. Mindig is szerettem rajzolni, ezért többet gyakorlom, igaz, pocsék vagyok benne. Tanulok néhány alapvető origamit. Egy igazán szép dobozt tudok hajtogatni már. Tanulok kötni, tudok már sálat kötni.
 

De, tudod, annyira nem számít, hogy tényleg jó vagyok-e benne. Ami a fontos, hogy a kezem tudja, hogyan kell csinálni azt. Minél több dolgot elsajátítok, minél több dolgot tud a kezem elvégezni, annál több dolognak örülhetek és foglalhat majd le engem, amikor az agyam már nem futtatja a show-t többé. Azt mondják, hogy azok az emberek, akik le tudják foglalni magukat boldogabbak, könnyebb a gondozók számára felügyelni rájuk, és talán még a betegség előrehaladását is lassítják vele. Azt hiszem ezen a téren győzedelmeskedek. Azt szeretném, hogy olyan boldog legyek, amilyen csak tudok és ameddig csak tudok.

Sokan nem tudják, hogy az Alzheimer-kórnak valójában fizikai tünetei is vannak, nemcsak kognitív tünetei. Elveszíted az egyensúlyérzéket, izomremegésed lesz és ez arra vezet, hogy egyre kevesebbet és kevesebbet mozogj. Félnek sétálni. Félnek mozogni. Szóval olyan tevékenységekkel foglalkozok, amivel az egyensúlyérzetemet építeni tudom. Jógázok és tai chi-vel javítom az egyensúlyomat, hogy amikor kezdem azt elveszíteni, akkor is mobilis maradjak. Súlyzó gyakorlatokat végzek, hogy növeljem az izmaim erejét, hogy amikor ezek sorvadni kezdenek, minél tovább tudjak még mozogni.
 

Végül a harmadik dolog. Próbálok jobb emberré válni. Apám kedves és szerető volt, mielőtt megkapta az Alzheimer-kórt, és kedves és szerető most is. Láttam elveszíti az értelmét, a humorát, a nyelvi készségeit, de ezt is láttam: ő szeret engem, szereti a fiaim, ő szereti a testvérem és az én anyám és mindazokat, akik gondozzák. És ez a szeretet késztet minket arra, hogy körülötte akarjunk lenni, még most is, akkor is, amikor ez annyira nehéz. Amikor már mindent elvesztett, amit valaha is tanult ebben a világban, az ő meztelen szíve még mindig ragyog. Én soha nem voltam olyan kedves, mint az apám, és soha nem voltam, olyan szerető. És amire most szükségem van az az, hogy megtanuljam, hogyan legyek ilyen. Szükségem van olyan tiszta szívre, hogy ha azt meztelenre fosztja majd a demencia, mégis élje túl.
 

Nem akarom elkapni az Alzheimer-kórt. Amit szeretnék a következő 20 évben, az egy kezelés, amit elég hamar el lehessen kezdeni, hogy megvédjen tőle. De ha majd eljön értem, készen állok elébe.

Hasznos tippek az Alzheimer-betegek ápolásához, 1

Ebben a részben néhány hasznos tippet és ötletet foglaltunk össze az ápolás témája körül az Ön számára. "A hétköznapi problémák kezelése" rubrika, az Alzheimer-betegek sajátos viselkedési problémáira összpontosít. Praktikus tippeket foglaltunk össze, amiket az ápoló személy könnyen megvalósíthat. 

Az Alzheimer-betegek a betegség előrehaladtával fokozatosan veszítik el a fizikai erejüket, a koordinációjukat és a motoros készségüket. Az ápoló személy, még a korai stádiumban olyan környezetet tud teremteni a páciens számára, ahol a beteg könnyebben tud mozogni. "Biztonságos otthon a betegek számára", megmutatja, hogyan lehet a betegek számára biztonságosabb élőhelyet berendezni. A végén olyan javaslatokat állítottunk össze a gondozók részére, amik a különösen stresszes és fárasztó napokban enyhülést adhatnak a beteg számára. 

A hétköznapi problémák kezelése

Az emberek, akik Alzheimer-betegek kezelésével foglalkoznak, hatalmas nyomásnak és nagy felelősségnek vannak kitéve. Az általuk végzett munka úgy fizikailag, mint mentálisan kimerítő. A betegség előrehaladtával, a gondozóknak alkalmazkodniuk kell a folyamatos változásokhoz, amiken a betegek keresztülmennek. Ugyanebben a mértékben kell egyes képességeiket igazítaniuk, amelyek a gondozáshoz nélkülözhetetlenek. 

Ebben a fejezetben javaslatokat adunk a mindennapi helyzetek és problémák kezelésére, amelyek szerepet játszhatnak az Alzheimer-betegek kezelésében. 

A napi menetrend összeállításában figyelembe kell vennie a korábbi szokásokat, a preferenciákat és amiktől idegenkedik a beteg, még akkor is, ha ezek jelenleg nem nyilvánulnak meg. 

  Kommunikáció  

Az Alzheimer-kór előrehaladtával, a beteg nem érti pontosan, mi történik körülötte, vagy hogy mit várnak el tőle. Ez egy nehéz probléma, a betegek és a gondozók számára is. Viszont néhány kommunikációs technika segíthet: 

• Beszéljen közvetlenül a beteghez, nézze őt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy hallotta, amit mondott. 
•  Beszéljen érthetően. Ne túl hangosan, zavaró lehet a beteg számára. Találja meg a középutat.
• Beszéljen lassan és nyugodtan. 
• Használjon rövid mondatokat, melyek mindegyike csak egy nyilatkozatot tartalmazzon. 
• Ahelyett, hogy a beteget megkérdezi, mit akar - amit összezavarhatják őt - használjon deklaratív mondatokot, mint például: "Eljött az idő, hogy egyen."
•  Ne próbáljon olyan témákról beszélgetni, amelyre a beteg már nem emlékszik. 
• Olyan beszédekre ösztönözze, hogy beszéljenek ismerős dolgokról, időkről. 
• Kerülje az ironikus megjegyzéseket és a képi, megtévesztő kifejezéseket.
• Kapcsolja ki a zavaró tényezőket, mint például a rádió vagy televízió, beszélgetés közben. Nehéz lehet a beteg számára, hogy a zajforrásokat egymástól megkülönböztesse.
• Ha több személy van jelen, egyszerre csak egy beszéljen a beteghez. Főleg akkor, ha valamit kérnek tőle, hogy megtegyen. Csak egy személy adjon tömör, rövid utasításokat. A beteg nem tud több dologra figyelni, és csak összezavarják.  

Napi ápolás 

  Időnként, a beteg nem hajlandó fürödni. Ennek oka az lehet, hogy a fürdés számára már túlságosan bonyolulttá vált, hogy a betegben a víz félelmet kelt, vagy szégyenérzetet. Látási problémák is megnehezítik számára a fürdést, nem tudja megkülönböztetni a zuhanyzó vagy kád körvonalait. 

Az érintett személy lehet, hogy elfelejtette hogyan működnek a csapok vagy már nem emlékszik, hogy mit kell tennie a szappannal vagy a mosdókesztyűvel. 

Az Alzheimer-kór előrehaladtával egyre inkább elveszti biztonságérzetét a beteg. 

• Kerülje a megvitatást, hogy a fürdő szükséges-e vagy sem a beteg számára. Csak közölje: fürdési idő van. Még hatékonyabb lehet, ha rendszeresen, meghatározott időpontban és a fürdőszobába mindig ugyanazon helyén közlik a beteggel. 
• Ne feledje el kivenni a kulcsot a fürdőszoba ajtajából, borotvákat és elektromos készülékeket, valamint a hajszárítót vagy hajsütővasat távolítsa el a szekrényekből.

 Íme néhány tipp, amely segíthet, hogy a fürdést könnyebben kivitelezzék: 

• Tartson mindent készen, mielőtt elkezdené. Ez megakadályozza a megszakításokat. 
• Győződjön meg arról, hogy a fürdőszobában elég meleg van. 
• A kádba, csak kevés vizet töltsön.
• Ellenőrizze a víz hőmérsékletét. 
• Kerülje a fürdő olajak vagy egyéb adalékok használatát, amik a kádat csúszóssá tehetik. 
• A fürdési folyamatot ossza fel lépésekre. Próbálja meg például úgy, hogy: "Itt a mosdókesztyű. Mosd meg a karod." 
• Legyen nyugodt és barátságos, de határozott. 
• Kerülje a megzavarást vagy a beszélgetéseket. A legjobb, hogy mindig figyeljen az aktuális feladatra. 
• Soha ne siettesse a beteget. 
• Ellenőrizze, hogy vannak-e a betegen sebek, kiütések. 
• Tegyen egy törülközőt a beteg vállára, ez ad neki egy meleg érzést és magánszférát. 
•  Legyen rugalmas. Ha a beteg nem hajlandó bemászni a kádba, mossuk le szivaccsal egy fürdő tálat használva a hálószobában.  

Öltözködés  

A betegeket arra kell ösztönözni,hogy öltözzenek egyedül, mindaddig, amíg képesek erre. Figyelembe kell venni, a beteg előző szokásait. A rutin működik a legjobban a mindennapi tevékenységekben. Íme, néhány javaslat, amelyek növelni tudják a betegek függetlenségét: 

• Helyezze / akassza a ruhákat abba a sorrendben, amelyben fel kell vegye. 
• Használjon számokat vagy magazinból kivágott képeket a fiókokra és szekrényekre ragasztva, hogy megjelölje milyen ruhák találhatóak benne. 
• Ne kérdezze, milyen ruhát szeretne felvenni a beteg.
• Távolítsa el a ritkán használt ruhákat, hogy korlátozza a választást. 
• Soha ne siettesse a beteget. 
• Használjon egyszerű ruhadarabokat. A tépőzár sok be- és kigombolást helyettesíthet. 
• A kardigánokat sokkal könnyebb felvenni, mint a pulóvereket. A jogging ruhák egyaránt kényelmesek és divatosak. 
•  Helyezze a keféket és fésűket szem elé. 
• A nem megfelelően kényelmes ruhadarabok rizikófaktorok lehetnek. Győződjön meg arról, hogy az előkészített ruhadarabok a beteget nem fogják zavarni. 

 

Autó vezetés 

Mikor kellene abbahagyja a vezetést egy Alzheimer-kórban szenvedő beteg? Ez a kérdés sokkal összetettebb, mint amilyennek látszik. Az ok: autót vezetni egy szokás, és sok Alzheimer-beteg úgy tűnik, hogy a betegsége ellenére, nagyon jól vezet. 

Ennek ellenére, néhány fontos kérdés nyitva marad. Például: Tud-e a beteg vészhelyzet esetén azonnal reagálni? A reflexek és az izom-koordináció még mindig működik? A látása és a hallása sértetlen? Tud döntéseket hozni gyorsan és megfelelően? Ha bármilyen gondja van a válasszal bármelyik kérdésre, akkor a vezetés kockázata valószínűleg túl magas. 

Az autóvezetés érzelmileg nagyon töltött, mert személyes függetlenséget jelent. Próbálja meg ezért megtalálni a megfelelő pillanatot a téma megvitatásához. A lehetséges válaszok közé tartoznak a panaszok, a harag és a makacsság. Mutasson együttérzést és megértést. Az Alzheimer-betegnek szükségük van erre annak érdekében, hogy kifejezze a bánat és a veszteség jogos érzését. A biztonság érdekében viszont meg kell maradnia továbbra is rendíthetetlennek. 

Lehet, hogy nehéz Ön számára, hogy ellentmondjon dolgokat a betegségben szenvedő partnerének/szülőjének. Mindazonáltal, amikor egy zavarodott autós veszélyt jelent másokra, akkor nincs más választása. Ha a beteg birtokolja a kocsi kulcsot, az autót használhatatlanná lehet tenni azáltal, hogy az üzembiztonságot forgalmazó sapkát kicsavarja, vagy kihúzza az akkumulátort. Néhány gondozó azzal oldotta meg a problémát, hogy egy ideig az autót távol otthonról parkolta le.

 Étkezések 

Az étkezések lehetnek az Alzheimer-betegek életében az aznap fénypontja. Növelheti az étkezés örömét, azáltal, hogy megszokott rutint vezet be, a zavaró tényezőket a minimálisra csökkenti, és az evőeszközöket úgy előkészíteni, hogy a beteg korlátozásait figyelembe vegye. Íme, néhány stratégia, amely segíthet: 

• Csak egy fogást tálaljon egyszerre, így a az Alzheimer-betegnek nem kell eldöntenie, hogy mit akar enni először. 
• Használjon mély tányért, vagy tálat annak érdekében, hogy megakadályozza az étel kiömlését az asztalra.
• A frusztráció minimalizálása érdekében, vágja az ételt falat nagyságú darabokra. 
• Elfelejtette, hogyan kell használni a villát az Alzheimer-betegek? A technika megfigyelése, visszahozhatja neki ezt a képességet. Ha nem, adjon a betegnek egy kanalat, vagy úgy készítse elő az ételét, hogy kézzel megehesse.
•  Kisebb kanál használata lehetővé teszi számára, hogy a kisebb mennyiséget vegyen a szájába, és ez megakadályozza, hogy az étel a szája mellet lefolyjon, vagy, hogy a túl nagy mennyiség fulladást okozzon. 
• A nyakba kötött szalvéták és műanyag asztalterítő elősegítheti a tisztaság megőrzését. 
• Kerülje a forró ételeket, hogy megakadályozza a forrázás veszélyét. 

Egyéb lehetséges problémák: néhány Alzheimer-beteg elfelejti, hogy éppen evett, és újból ételt kér. Ezt ellenőrzés alatt tarthatja egy fix tervvel. Nem vitatkozzon -, ilyenkor a figyelemelterelés a legjobb megoldás. Például az, hogy a beteget megkéri, hogy segítsen valami munka elvégzésében. A tevékenység elvonja a figyelmet az ételről. 

 Mi a helyzet azokkal a betegekkel, akik rákapnak a hűtőre? Meg kell találnia a módot a hűtő elzárására, különösen akkor, ha az olyan élelmiszereket tartalmaz, amelyek tilosak valamilyen egészségügyi okból kifolyólag. Lehet, hogy talál egy másik helyet rejtekül bizonyos élelmiszereknek - például egy kis hűtőszekrény az alagsorban megfelel a célnak. Próbáljon egészséges ételeket elől tartani, hogy megelőzze az egészségtelen ételek nassolását. 

Egyes esetekben a betegek túl keveset esznek, elvesztik az éhségérzetüket. Ilyenkor készítse el a beteg kedvenc ételét. Ha nyelési nehézség lép fel, puha vagy pépesített ételeket könnyebb enni. Ne feledje, hogy mindig ugyanabban az időben étkezzenek. Készítsen elő kis harapnivalókat, amiket szeret enni a beteg olyan helyre, ahol bármikor elérheti.

Emlékeztesd a beteget a rendszeres folyadékbevitelre. Édes gyümölcslevek vagy a limonádék kalóriát tartalmaznak és gyakran szívesebben is fogyasztják, mint a vizet.

Ez a férfi 80 éves és minden reggel reggelit visz a feleségének. Kérdezték tőle: Miért van az Ön felesége öregek otthonában? Ő azt válaszolta: Mert Alzheimer kórban szenved. Ekkor azt kérdezték tőle: Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki? A férfi azt válaszolta: Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg. Meglepetten mondták neki: Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt? A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: "Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!"