A Marriage to Remember | Alzheimer's Disease Documentary

Mi az Alzheimer kór?

alzheimer

A közelgő neurológiai járvány/The coming neurological epidemic - Gregory Petsko

 
        Hacsak nem teszünk valamit a megelőzés érdekében, a következő 40 évben világméretű neurológiai betegségek járványával nézünk szembe. Vidító gondolat. Ezen a térképen minden országban, ami kék, a lakosság több mint 20%-a 65 év feletti. Ebben a világban élünk mi. És ebben a világban fognak a gyermekeink élni. 12.000 éven át az emberi populáció életkori eloszlása piramis alakú volt, tetején a legidősebbekkel. Mára ez elkezdett kiegyenlítődni. 2050-re egy oszlop lesz, és elkezd visszafordulni. Emiatt történik.  
        Az átlagos élettartam több mint duplájára nőtt 1840 óta, és minden nap nagyjából 5 órával növekszik. És emiatt nem teljesen jó dolog ez: 65 év felett, az esélye, hogy Alzheimeres vagy Parkinsonos leszel, exponenciálisan nő. 2050-re kb 32 millió Egyesült Államokbeli lakos lesz 80 év feletti, és hacsak nem teszünk valamit ellene, a felük Alzheimeres lesz, és további 3 millióan lesznek Parkinsonosok. 
          Jelen pillanatban ezek és más neurológiai betegségek, melyekre nincs gyógyszer vagy megelőzés, kb egyharmad billiónyi dollárba kerülnek évente. 2050-re ez egybillió dollár fölé emelkedik. Az Alzheimer-kór azzal kezdődik, hogy egy fehérje ahelyett, hogy megfelelően feltekeredne, félretekeredik, mint egy őrült origami. Így az egyik megoldási terv, hogy megpróbálunk gyógyszereket tervezni, amik úgy funkcionálnának, mint egy molekuláris ragasztószalag, hogy a fehérjét a megfelelő alakban tartsuk. Ez megakadályozza, hogy összegubancolódjon, ami az agy nagy részét megöli, amikor ez megtörténik.
        További érdekesség, hogy egyéb neurológiai betegségek, melyek az agy különböző területeire hatnak, szintén félretekeredett fehérjéket engednek láttatni, mely arra enged következtetni, hogy ez akár egy általános megközelítés, és talán számos neurológiai betegség gyógymódja lehet, nemcsak az Alzheimer-kóré.         
       Van továbbá egy érdekes kapcsolat a rákkal, mert a neurológiai betegséggel küzdő embereknél a rák előfordulása nagyon alacsony szintű. És ez az a kapcsolat, melyet a legtöbb ember nem követ figyelemmel, ellenben nagyon érdekel minket. Ezen terület legfontosabb és kreatív munkáit egyéni filantrópok alapozták meg. És számtalan lehetőség kínálkozik még egyéni segítségnyújtásra, mert, attól tartok, a kormány nem igazán törődik ezzel a kérdéssel.  
         Miközben arra várunk, hogy ezek megtörténjenek, a következőket tehetjük önmagunkért. Ha csökkenteni akarjuk a Parkinson-kór esélyét, a koffein bizonyos mértékig védelmet nyúlt, senki sem tudja, miért. A fejsérülések nem tesznek jót. Parkinson-kórhoz vezetnek. A madárinfluenza szintén nem jó ötlet. Ami az Alzheimer-kórtól való védekezést illeti, kiderült, hogy a halolaj csökkenti az Alzheimer-kór kockázatát. Ezenkívül tartsuk alacsonyan a vérnyomásunkat, mert a krónikus magas vérnyomás az Alzheimer-kór legnagyobb rizikófaktora. És szintén a legnagyobb rizikófaktora a zöldhályognak, ami a szem Alzheimer-kórja. És persze, amikor kognitív hatásokról esik szó, a "használd vagy elveszíted" elv lép érvénybe, ezért tartsuk magunkat mentálisan fitten. De Önök épp engem hallgatnak. Szóval ezt már kipipálhatjuk. És még egy utolsó dolog. Kívánjanak szerencsét az olyanoknak, mint én, rendben? Mert az óra mindenki számára ketyeg. Köszönöm.


    

Alzheimer’s Is Not Normal Aging — And We Can Cure It | Samuel Cohen | TE...

   

     1901-ben egy Auguste nevű nőt egy frankfurti elmegyógyintézetbe vittek. Auguste hallucinált és még legalapvetőbb részleteket se jutottak eszébe az életéről. Az orvosa neve Alois volt. Alois nem tudta hogyan segítsen Auguste-nak, de vigyázott rá 1906-ig míg meg nem halt. Miután meghalt, Alois elvégezte a boncolást és fura foltokat és csomókat talált Auguste agyában -- amilyeneket soha nem látott addig.

      Most itt egy még meglepőbb dolog. Ha Auguste most élne mi se tudnánk több segítséget nyújtani, mint Alois 114 évvel ezelőtt. Alois Dr. Alois Alzheimer volt. Auguste Deter pedig az első, akit Alzheimerrel diagnosztizáltak, ahogy ma nevezzük a betegséget. 1901 óta az orvoslás sokat fejlődött. Felfedeztük az antibiotikumot, vakcinákat, hogy fertőzések ellen védekezzünk, több kezelést a rák ellen, antiretrovirális kezelést a HIV ellen, sztatinokat a szív-betegségek ellen és sok mást. De valójában semmi haladást nem értünk el az Alzheimer kezelésében.

     Egy tudóscsoport tagja vagyok, akik több mint egy évtizede dolgoznak, hogy megtalálják az Alzheimer gyógymódját. Szóval állandóan ezen gondolkodom. Az Alzheimer 40 millió embert érint a világon. De 2050-re már 150 millió embert érint majd -- akik, különben, sokak önök lesznek. Ha azt remélik, hogy 85 vagy több évet élnek majd, az esélyük, hogy Alzheimerük lesz, az egy a kettőhöz. Más szavakkal, az aranyéveiket azzal töltik majd, hogy szenvednek a betegségtől, vagy barátaiknak, szeretteiknek segítenek, akinek Alzheimere van. Csak az Egyesült Államokban egyedül az Alzheimer gondozás 200 milliárd dollárba kerül évente. Minden öt dollárból egy Medicare dollárt az Alzheimerre költenek. Ma ez a legdrágább betegség és a költség az ötszörösére nő 2050-re, ahogy a baby boomer generáció idősödik.

    Talán meglepi önöket, hogy egyszerűbben fogalmazva, az Alzheimer generációnk egyik legnagyobb orvosi és társadalmi kihívása. De relatíve keveset tettünk, hogy megoldjuk. Ma a top 10 elhalálozási ok közül világszerte az Alzheimer az egyetlen, amit nem tudunk megelőzni, orvosolni vagy akár lelassítani. Az Alzheimer tudományáról kevesebbet tudunk, mint másik betegségekről, mert kevesebb pénzt és időt fektettünk a kutatásba. Az amerikai kormány tízszer többet költ évente a rákra, mint az Alzheimerre, annak ellenére, hogy az Alzheimer többe kerül és hasonló számú halált okoz, mint a rák évente.

    Az erőforráshiány egy alapvető okból ered: a tájékozottság hiányából. Mert itt van az, amit kevesen tudnak de mindenkinek kellene: Az Alzheimer egy betegség és képesek vagyunk gyógyítani. Az elmúlt 114 év nagy részében mindenki, tudósokat beleértve, összetévesztette az Alzheimert az öregedéssel. Azt hittük, hogy a szenilitás normális és elkerülhetetlen része az öregedésnek. De csak meg kell néznünk egy képet egy egészségesen öregedő agyról és egy Alzheimeres páciens agyáról, hogy lássuk az igazi fizikai kárt, amit a betegség okoz. Amellett, hogy memória és a mentális képességek elvesztést okozza, az Alzheimer okozta agykárosodás jelentősen csökkenti a várható élettartamot és mindig végzetes.

    Emlékeznek, hogy Dr. Alzheimer fura foltokat és csomókat talált Auguste agyában egy évszázaddal ezelőtt. Majdnem egy évszázadig nem sokat tudtunk erről. Ma tudjuk, hogy proteinmolekulák alkotják. Egy proteinmolekulát úgy képzelhetnek el, mint egy darab papírt, amit összetett origami figuraként hajthatunk össze. Vannak pontok a papíron, amik ragadósak. Ha helyesen hajtjuk össze, a ragadós részek belül maradnak. De néha valami rosszul sül el, és a ragadós részek kívülre kerülnek. Ettől a proteinmolekulák összeragadnak rakásokba, amikből végül foltok és csomók lesznek. Ezt látjuk az Alzheimer betegek agyában.

    A Cambridge egyetemen 10 éven át próbáltuk megérteni, hogy működik ez a zavar. Sok lépésből áll, és azonosítani hogy melyik lépést kellene blokkolni, nagyon bonyolult -- mint egy bomba hatástalanítása. Egyik drót elvágása lehet, hogy semmit nem tesz. Mások elvágásától lehet, hogy a bomba felrobban. Meg kell találnunk a megfelelő blokkolandó lépést, majd egy gyógyszert, ami megteszi ezt.

   Egészen mostanáig legnagyobb részben drótokat vágtunk el és reméltük legjobbat. De most összegyűjtöttünk egy sokszínű csoportot -- orvosokat, biológusokat, genetikusokat, vegyészeket, fizikusokat, mérnököket és matematikusokat. Együtt sikerült azonosítani egy kritikus lépést a folyamatban, most pedig egy új gyógyszerfajtát tesztelünk, ami ezt a lépést blokkolná, és leállítaná a kórt.

    Hadd mutassam meg most a legújabb eredményeinket. Senki nem látta ezt még a laboron kívül. Nézzünk meg pár videót arról, hogy mi történt, amikor kukacokon teszteltük az új gyógyszert. Ezek egészséges kukacok, ahogy látják rendesen mozognak. ezekben a kukacokokban viszont összeragadt protein molekulák vannak-- mint az Alzheimeres embereknél. Tisztán látható, hogy betegek. De ha megkapják a gyógyszerünket egy korai szakaszban akkor láthatjuk, hogy egészségesek, és normális élettartamuk lesz. Ez csak kezdeti pozitív eredmény, de az ilyen kísérletek megmutatják, hogy az Alzheimer egy betegség, amit megérthetünk s gyógyíthatunk.

    114 év várakozás után végre igazi remény van arra, hogy mit lehet elérni a következő 10 vagy húsz évben. De hogy az Alzheimer legyőzésének reménye nőni tudjon, segítségre van szükségünk. Ez nem hozzám hasonló tudósokról szól -- önökről szól. Szükségünk van rá, hogy önök felhívják a figyelmet arra, hogy az Alzheimer egy betegség, és ha megpróbáljuk, legyőzhetjük. Más betegségek esetében a páciensek és a családjaik vették kézbe a harcot a kutatásért, és gyakoroltak nyomást a kormányokra és a gyógyszeriparra, tudósokra és a törvényalkotókra. Ez alapvető volt, hogy a HIV kezelésében a nyolcvanas években. Ma azt látjuk, hogy ugyanaz a motiváció legyőzheti a rákot. De az Alzheimer-kór betegei gyakran nem tudnak magukért felszólalni. A családjaik, a rejtett áldozatok, akik szeretteikről gondoskodnak éjjel nappal, gyakran túl kimerültek, hogy a változásért közbenjárjanak. Szóval tényleg önökön múlik. Az Alzheimer nagyobb részében nem öröklődő betegség. Mindenki, akinek agya van, veszélyeztetett. Ma 40 millió olyan beteg van, mint Auguste, akik nem hozhatják létre a változást, amire szükségük van. Segítsenek felszólalni értük, és gyógyítást követelni nekik!

Mi az Alzheimer kòr?

http://youtu.be/84ZD

Hasznos tippek az Alzheimer-betegek ápolásához, 2

Alvási zavarok

Az Alzheimer-kór előrehaladtával megváltoznak a beteg alvási szokásai. Az álmatlan és nyugtalan éjjelek nem ritkák, és a gondozók számára feszültséggel teliek lehetnek éjszakák, amennyiben a beteg éjjelente vándorolni kezd. Néhány tipp, az alvási problémák csökkentésére:

• Kerülje a nap folyamán a szundításokat, ha a beteg nem alszik éjjelente.
• Használja ki a felesleges energiákat néhány napi gyakorlatra.
• Kérdezze meg az orvost, hogy a gyógyszerek, amiket a beteg kap, okozhatnak-e álmatlanságot. Tegye meg ezt, mielőtt a betegnek bármilyen altatót is vásárolna.
• Próbálja meg elkerülni a koffein bármilyen formáját.
• Győződjön meg arról, hogy a beteg volt már WC-n lefekvés előtt.
• Próbálja meg a beteget esténként ugyanabban az időben, rutin szerint lefektetni.
• A nyugtatókat, altatókat kizárólag orvosi felügyelettel használjuk. Meg kell figyelni ezek hatását a betegre, el kell dönteni, hogy tényleg szükséges-e a bevételük. A beteg veszíthet az egyensúlyérzetéből, biztonságérzetéből, állapotában hanyatlást észlelhetünk.
  
  

Társadalmi kapcsolatok

Sok beteg, különösen a betegség korai szakaszában, depressziós időszakon megy keresztül, amikor kezd rájönni, hogy az Alzheimer-kór megváltoztatja majd a személyiségét és az egész életét. E korai szakaszban a szociális interakció néha kivédi a depressziót, vagy stimulálják azt. Ösztönözzük a betegeknél, hogy legyenek társadalmilag aktívak, amennyire csak lehetséges. Ösztönözni kell a részvételt egyszerű feladatokban vagy egyszerű tevékenységekben, amelyek örömet nyújtottak a múltban.

Társadalmi érintkezést nyújtanak az önsegítő csoportok, különösen az Alzheimer-kórban szenvedők csoportja. Ezek a csoportok a betegnek azt a lehetőséget nyújtják, hogy beszéljen a többi beteggel, akik ugyanazon változtatásokon mennek keresztül, és ugyanazokat a dolgokat élik meg. Önmaguk lehetnek a hibázás félelme nélkül, ebben a körben magukat nem érzik butáknak, és tudják, hogy jó helyen vannak.
Érdeklődjön a kórházaknál, egyházaknál, gondozási központoknál ilyen csoportok felől, hanem Ön is dönthet úgy, hogy egy saját támogató csoportot indít.

Eddig ismeretlen okból, sokan az Alzheimer-betegek közül a kora esti órákban, napnyugta körül nyugtalanokká válnak. a naplementét nyugtalan a kora esti órákban. Ez az úgynevezett "sundowning". Néhány javaslat a tünetek csökkentésére:

• Délutáni alvás, ha ez nem zavarja meg az éjszakait.
• Korai vacsora, vagy egy késő délutáni falatozás.
• Az otthon megfelelő kivilágítása, hogy kompenzálja a kinti csökkenő napfényt. Használhatunk erre megfelelő speciális égőket.
• Tervezze a megerőltető tevékenységeket, mint például a fürdést, korábbra a nap folyamán.
  
  

WC-re menés

Néha az Alzheimer-betegek nehezen érnek el időben a WC-re. A fizikális vizsgálat lehetővé teszi az orvos számára annak eldöntését, hogy ez egészségügyi problémának az oka-e.

Ha ez nem orvosi probléma, az Alzheimer-kór okozza ezeket a "baleset"-eket. A betegnek problémái lehetnek arra emlékezni, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a vizelési inger lép fel. Néhány beteg nehezen emlékezik vissza, hol van a fürdőszoba, vagy nem gondol rá időben, hogy menjen el oda. A következők segíthetnek:

• Vezessen be egy rendszert, ami szerint a beteg látogassa a WC-t.
• Kezdje el két órás intervallumonként, valamint reggel és minden egyes szundítás után. Állítsa be az intervallumokat a szükségnek megfelelően.
• Szereljen fel éjszakai fényeket a hálószobába, előszobába és fürdőszobába.
• A fürdőszoba ajtaját fesse világos színűre, vagy ragasszon rá egy képet, ami a beteget a fürdőszobára emlékezteti.
• Húzzon az ágyra felnőttek részére készített biztonságos lepedőket. Ezeket a termékeket az ápolószemélyzet segítségével válassza ki.
• Bizonyos idő után meg kell tervezni a felnőtt pelenkák használatát. A beteg számára azok a pelenkák nem zavaróak, amelyeket fel és le tud húzni, a saját fehérneműire emlékeztetik. Az oldalt rögzíthetőeket használjuk későbbi időkben, az ágyban fekvő betegeknél.

Barangolás és eltévedés

Egy nehezen követhető különlegessége az Alzheimer-betegeknek a vándorlás. A viselkedésük következményei katasztrofálisak lehetnek, ha a beteg elhagyja a biztonságos környezetét. Ennek ellenére - a biztonságos szobában való le-alá járkálás, barangolás nem árt senkinek, ugyanakkor néhány betegre nyugtató hatással van. Amikor a vándorlás a beteg számára veszélyes, vagy az Ön számára különösen zavaró, csak egy "szabad járatot" kell a házban a beteg számára biztosítani.

Ha a vándorlás következtében a beteg biztonsága veszélyben van, néhány védelmi intézkedésekre van szükség. A nővér meg kell figyelje a beteget, hogy megtudja, hogy a vándorlás céltalan-e, vagy valami célja van, hasznos. Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek kommunikációja gyakran korlátozott, így nem tudja megmagyaráznia a vándorlás okát, ezért nehéz felfedezni, hogy ez hasznos-e a betegnek. Próbálja meg néhány napig követni ezeket a vándorlásokat, készítsen jegyzeteket, hogy felfedezze az okát. Ez a megfigyelés, általában némi megértésre vezet.

• Pozitív ösztönzésre használja az utat?
• Lehetséges, hogy egy új gyógyszerre reagál a beteg?
• Azt a benyomást kelti, hogy keres valamit?
• Ugyanabban az időben vándorol a beteg, például az ébredés után, vagy késő este?
• Stresszes helyzetben kezd el vándorolni, vagy hangos zajok hallatára, a fények észlelésekor, stb?
• Lehet, hogy ez a viselkedés a félelmére a válasz? Lehetséges, hogy biztonságot keres?
• Közrelépett aznap bármi zavaró tényező?
  
  

Az ok megtudása után könnyebb lesz megakadályozni a vándorlást. Bármi is az ok, bizonyos védelmi intézkedéseket kell tenni, hogy biztonságos körülményt hozzanak létre a beteg számára. Gyakorlatozzon minden nap a beteggel. A hosszú séták megszüntetnek némi nyugtalanságot és enyhítik a feszültséget. Mindkettőjük számára jót tesz.

A vándorlást viszont nem lehet teljesen megállítani. Íme néhány tipp a vándorlással való megbirkózásra:

• A beteg kezére kössön egy karkötőt, amely tartalmazza a személyes adatait, ez jelzi majd, hogy a személynek emlékezetkiesése van. Nevét és telefonszámát írja rá, ezzel majd könnyebb lesz beazonosítani a beteget.
• Értesítse a szomszédait, hogy a betegnek emlékezetkiesése van. Magyarázza el, mi a teendő, ha a beteget kint látják egyedül.
• Fényvisszaverő szalagot lehet alkalmazni a ruhákon. A betegre felfigyelnek így. Minden Alzheimer-beteg személyazonosítót kellene hordjon névvel és telefonszámmal ellátva.
• Egyes emberek nem távoznak otthonról anélkül, hogy néhány személyes tárgyat magukkal ne vinnének. Ilyen lehet pl. egy pohár, cipő, pénztárca. Használja ki ezt az információt és rejtse el ezeket a dolgokat olyan helyre, ahol a beteg nem talál rá.
• Ha a beteg elveszett, azonnal értesítse a rendőrséget.
• Készítsen a rendőrség számára egy aktuális fényképet (és, ha lehetséges, videót). Pontos személyleírással rengeteg időt megtakaríthat. Nagyon fontos, hogy szívesen, sok szeretettel üdvözölje a visszatért pácienst, legyen kedves hozza.
  
  

Bántalmazó viselkedés

Amikor a betegség előrehalad, változások következnek be az agyban és a testben. Időnként az Alzheimer-betegek túlterheltek, zavartak lesznek és nagyon sértőek. Gyakran előfordul, hogy ezek a viselkedési problémák este lépnek fel. Lehetséges, hogy az eltévedtség, amit egész nap végig szenvedett, az aznap tapasztaltak egy olyan környezetben, amit ő fenyegetőnek él meg, estére a negatív érzéseket hozzák a felszínre. A legjobb mód ezen viselkedés megakadályozására, hogy mielőtt még nagyon zaklatott lesz a beteg, meghatározza milyen probléma váltja ki a nyugtalanságát, és ezt próbálja megoldani. Ha a beteg bántóan reagál:

• Maradjon nyugodt, és vezesse ki beszédével a beteget a nyugtalan helyzetből.
• Ne feledje, hogy az ellenséges viselkedés a frusztráció miatt van, az miatt, hogy a beteg nem érti mi folyik körülötte.
• Próbálja meghatározni, hogy mi okozta ezt a reakciót. Van rá minta?
• Kerülje a vitákat, kedves szavakat használjon, kedves mozdulatokkal érjen hozza.
• Keresse fel a beteg orvosát. Az ingerlékenységet és az ellenségességes viselkedést valamilyen testi betegség is kiválthatja, amit a beteg nem tud leírni.
• Ez a viselkedés több ideig is tarthat, nagyon megterhelő az ápoló számára. Fontos mégis megtartani a nyugodtságot, a kedvességet. A betegek életében léteznek olyan személyek, akik nagyon fontosak számára: lehet a gyerekük, élettársuk, testvérük. Ilyen esetben jó ezen személyek említése, jó azt mondani, hogy megoldják közösen a problémát.
• A betegek olyan dolgokat állítanak, amik nem valósak. Ebben az esetben is érdemes mindig egyetérteni velük, a viták elkerülése érdekében. Kell figyelni arra, hogy a betegre mi van nyugtató hatással, és mindig alkalmazni.
• Van, amikor az segít, ha kevés időre magára hagyjuk a beteget. Amikor újból beszélgetni kezdünk vele, éreztessük, hogy nagyon örvendünk az újból való találkozásnak.
• Hagyjuk mesélni a beteget. Figyelemmel kísérjük és értsünk vele egyet. Legfontosabb, hogy ő jól érezze magát.
• Bizonyos idő elteltével, mikor mindig jó a beteg számára a velünk töltött idő, már a jelenlétünk is segít neki a megnyugvásban. Ismerős az arcunk, ha mindig kedvességet kap tőlünk biztonságban érzi magát mellettünk.

Vegyük elő a régi képeket, nézegessük el a beteggel. Fedezzük fel azokat a dolgokat, amik a beteg számára örömet okoznak. Ha énekelni szeret, énekeljünk vele. Ha kézműveskedni szeret, készítsünk vele egyszerű dolgokat. Ha a társasjátékokat szereti, játszodjunk vele. Nagyon sok beteg számára fontos az Istennel való kapcsolat tartása, kísérjük el őket a templomba. Ne azt sirassuk, amit nem tud, hanem örüljünk annak, amire még képes, és támogassuk abban, hogy ezeket használja. Ezek a betegek nagyon őszinték. A nehéz napok ellenére nagyon szép perceket kapunk tőlük ajándékba. Őszinte nevetéseket, őszinte tanácsokat, őszinte hálát.

Az emlékek elvesznek, az érzések mélyen belénk vannak kódolva.

„Nem tudom ki vagy, de szeretlek”.