MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

A gyászolók áldása

Áldottak legyenek mindazok,
akik most nem térnek ki előlem.
Hálás vagyok mindazokért,
akik rámmosolyognak,
felém nyújtják a kezüket,
amikor elhagyatottan érzem magam.

Áldottak legyenek mindazok,
akik még mindig meglátogatnak,
ámbár félelem járja át őket,
nehogy valami téveset mondjanak.

Áldottak legyenek mindazok,
akik meghallgatnak,
még akkor is,
amikor a mondanivalóm
nehezen viselhető.

Áldottak legyenek mindazok, akik megengedik nekem,
hogy az elhunytról beszéljek.
Nehéz az emlékeimet
csendben gyászolni.
Olyan embereket keresek,
akiknek megoszthatom mindazt,
ami bennem lezajlik.

Áldottak legyenek mindazok,
akik nem akarnak megváltoztatni,
akik türelmesen úgy elfogadnak,
amilyen most vagyok.

Áldottak legyenek mindazok,
akik vigasztalnak
akik bebizonyítják,
hogy Isten nem hagyott el engem.

(Wölfing: Segen der Trauernden)

Gesztusok, amik a gyászban vigaszt nyújthatnak

• kis üdvözleteket a postaládába dobni, lehet az szép képeslap, szimbolikus kép vagy idézet
  
• rendszeres telefonhívás
• apró ajándékok: könyv, kő, virág, gyertya
• meghívás ebédre
• meghívás közös sétára
• kihívni a városba
• nagyobb utazásokra, kirándulásokra hívni
• koncertre hívni
• elkísérni a temetőbe
• közösen elmenni a templomba, gyertyát gyújtani
• virágot vinni
• megemlékezni az ünnepnapokról ( az eltávozott születésnapja, mindszentek napja)
• látogatáskor vigyünk magunkkal aprósüteményt
• konkrét segítség felajánlása: bevásárlás, a hatóságokhoz való elkísérés
• jelezzük, hogy minket kereshet, készen állunk beszélgetni velük
• bátorítsuk a beszélgetésre, hagyjuk, hogy mondjon ki magából mindent
• bátorítsuk felvenni a kapcsolatot más gyászoló emberekkel
• mutassunk érdeklődést iránta
• testkontaktus (fogjuk meg a kezét, simogassuk, öleljük meg)
  
• legyünk vele a csendben: ne sietessük a gyász legyőzésében

(Ismeretlen szerzőtől saját fordítás: Eine Auswahl kleiner Gesten, die Tost in der Trauer sein können)

Az idős emberekben kincsek szunnyadnak

Vannak idős emberek, akik tele vannak egoizmussal és a környezetüket szabályszerűen zsarolják. Vannak idős emberek, akik testi és szellemi hanyatlás következtében súlyos teherré válnak, rengeteg szeretettel és türelemmel kell segítenünk nekik, hogy viselni tudják saját terhüket.

Sok idős emberben viszont kincsek szunnyadnak. Fel kell fedezned őket. Legyen időd idős emberekre! Sokat beszélnek róluk, a nyugdíjukról, a házukról, kisebb és nagyobb bánatukról, de kevesen hallgatják meg őket. Beszélj te velük. Mindenek előtt hallgasd meg őket, még nem kebelezte be őket az embertelen nagyvárosi életstílus, a szabad föld emberei. El fogsz csodálkozni az életbölcsességükön, humorukon, filozófiájukon, nyugalmukon, bizonyosságukon, a szívükben levő békén.

Az idős emberek számtalan apró szolgálatot nyújtanak, amiért másokat meg kell fizetnünk. Ők az érzésekben szegény társadalmunk számára jelzik az utat az élet igazi értékei felé. Gyakran nagyszerű humorral hozzák fel a figyelmünket arra, mennyire lényegtelenek egyes dolgok, amik miatt mi agyonhajszoljuk magunkat és amik miatt csomót gürcölünk.

Az idős emberek- Értékes emberek

(Forrás: Phil Bosmans, In alten Menschen schlummern Schätze)

Ha én egyszer demens leszek...

Ha én egyszer demens leszek...

Az életem egyszerű és átlátható legyen. Olyan legyen, hogy mindennap ugyanazt csináljam, mindennap ugyanazt, ugyanabban az időben.

Ha én egyszer demens leszek...

Beszélj velem nyugodtan, hogy ne ijedjek meg és ne érezzem azt, hogy haragszol rám. Magyarázd el mindig nekem, hogy mit csinálsz.

Ha én egyszer demens leszek...

Lehet már nem fogok tudni késsel és villával enni, de biztosan nagyszerűen fog menni az ujjaimmal.

Ha én egyszer demens leszek...

És bepánikolok, az biztos azért van, mert egyidőben két dologra kell koncentráljak.

Ha én egyszer demens leszek...

Legtöbbször könnyen megnyugtathatsz, nem szavakkal, hanem azzal, hogy teljesen nyugodtan űlsz mellettem és fogod erősen a kezem.

Ha én egyszer demens leszek...

Az lesz az érzesem, hogy mások nehezen értenek meg, és ugyanannyira nehéz lesz nekem őket megérteni.

Beszélj csendesen hozzám, és nézz a szemembe, akkor értlek meg igazán. Kevés szavat használj és egyszerű mondatokat.

Ha én egyszer demens leszek...

Nézz rám és érints meg mielőtt hozzám beszélsz. Ne felejtsd el, hogy én nagyon sokszor felejtek.

Ha én egyszer demens leszek...

Régi zenét akarok hallgatni, igaz sokat elfelejtettem már. Emlékezz te rá, és hadd hallgassuk együtt. Szeretek énekelni, viszont nem egyedül.

Ha én egyszer demens leszek...

Gondolj arra, hogy nem értek meg mindent, mégis többet, mint amennyire te számítanál.
(Ismeretlen szerző, német nyelvről fordítva)

Hozzatartozóink megbetegedése

Édesapám. Millió emlék köt össze minket, gyerekkoromban a jatékok, ahogy nőttem a rengeteg meghitt beszélgetés... A Földön senki nem áll közelebb hozzám, mint ő. El sem tudom képzelni, milyen lehet, ha eljönne a pillanat, amikor megkérdezné tőlem: TE KI VAGY? Nem ismerlek...

Csak nézem az Alzheimer-kórban szenvedő emberek hozzatartozóit, és a lelkem szorul össze... Napról napra veszítik el a számukra annyira fontos személyt. A beteg lassan elfelejti a gyerekeit, a feleségét, a szüleit... Kedvesen köszönti a szimpatikus nőt, aki előtte áll, majd elhalad mellette és keresi a nejét... pedig ott állt mellette. A hozzatartozókban a sok kérdés halmozódik, a fájdalom ott a szívükben... Az első találkozás, a sok nevetés, a lakodalom, a gyerekek születése, annyi gyönyörű pillanat, és mind feledésbe merült. Nehéz elfogadni, hogy ez a betegséggel jár, de igen, el kell fogadni. A beteg a jelen pillanatban él. Ha nem is ismer meg minket, megfoghatjuk a kezét, mi ismerjük őt, tudjuk mi teszi boldoggá, eldúdolhatjuk a kedvenc dalát, és mosolyt csalhatunk az arcára.

Az Alzheimer-kór szakaszainak tünetei és kezelése

Enyhe szakaszban: a feledékenység áll az előtérben, de apróbb zavarok a mindennapi életben is megjelennek. Hasznos ebben a szakaszban listák, napló készítése. Az autóvezetés abbahagyását célszerű javasolni. A gyógyszeres kezelés terén acetilkolinészteráz-gátló szer adása, selegilin, ill. E vitamin tartozik. Célzottan keresni kell még a depresszió tüneteit.
Közepes szakaszban: A mindennapi életvitel, különösen az önellátás (étkezés, pénzügyek) már rendszeres kontrollt igényel. Az autóvezetés ilyenkor már szigorúan tilos. Az otthoni betegellátás ekkor már külső segítségre van szükség, néhány órás gondozó-ápoló vagy napközis otthon, ennek lehetősége sajnos nálunk különösen hiányos. A gyógyszeres kezelés megegyezik a korábbiakkal. De sajnos ekkor már nem ritkák a pszichotikus tünetek is (hallucinációk, téveszmék)
Súlyos szakaszban: a kognitív hanyatlás igen nagy, az önellátás szinte lehetetlen, ezért a beteg folyamatos gondozásra és felügyeletre szorul. Ebben a szakaszban a hozzátartozókon nemritkán a depresszió jelei mutatkoznak. Ezért mérlegelni kell a beteg otthonban való elhelyezését. A gyógyszeres kezelés ebben a szakaszban tüneti jellegű, főleg nem-kognitív, illetve magatartásbeli tünetekre koncentrál.

Az Alzheimer-kórról

A szellemi leépüléssel, elbutulással (demencia) járó betegségek egyik leggyakoribb változata az Alzheimer-kór, mely a kórképet 1907-ben leíró Alois Alzheimerről kapta elnevezését. A betegség progresszív agyi megbetegedés, a beteg állapota tehát folyamatos romlást mutat a memória, a gondolkodás, a figyelem; a tanulási, a kommunikációs és az ítélőképesség terén, valamint fokozatosan rosszabbodik az önellátásra való képesség is: egyre kevésbé képes ellátni a mindennapi rutint jelentő feladatokat. Ezen kívül változás tapasztalható a személyiségben, a viselkedésben is, például az érzelmek kontrollálása és a szituációnak megfelelő viselkedésre való képesség terén.

A betegség lefolyása

A betegség lefolyása igen változatos lehet, tarthat három, de akár húsz évig is. Legelőször az agy emlékezetért és gondolkodási funkciókért felelős területeit érinti, de előrehaladtával más agyi területek sejtjei is elhalnak. Az első figyelmeztető jel a feledékenység, az emlékezet romlása kell hogy legyen, a felismerést azonban nagyban nehezíti, hogy a köztudatban a feledékenység az időskor "normális" velejárójaként él, és eszünkbe sem jut betegségre gyanakodni, ha idősebb hozzátartozónkon a "szenilisedés" jeleit fedezzük fel.