Ha én egyszer demens leszek...

Ha én egyszer demens leszek...

Az életem egyszerű és átlátható legyen. Olyan legyen, hogy mindennap ugyanazt csináljam, mindennap ugyanazt, ugyanabban az időben.

Ha én egyszer demens leszek...

Beszélj velem nyugodtan, hogy ne ijedjek meg és ne érezzem azt, hogy haragszol rám. Magyarázd el mindig nekem, hogy mit csinálsz.

Ha én egyszer demens leszek...

Lehet már nem fogok tudni késsel és villával enni, de biztosan nagyszerűen fog menni az ujjaimmal.

Ha én egyszer demens leszek...

És bepánikolok, az biztos azért van, mert egyidőben két dologra kell koncentráljak.

Ha én egyszer demens leszek...

Legtöbbször könnyen megnyugtathatsz, nem szavakkal, hanem azzal, hogy teljesen nyugodtan űlsz mellettem és fogod erősen a kezem.

Ha én egyszer demens leszek...

Az lesz az érzesem, hogy mások nehezen értenek meg, és ugyanannyira nehéz lesz nekem őket megérteni.

Beszélj csendesen hozzám, és nézz a szemembe, akkor értlek meg igazán. Kevés szavat használj és egyszerű mondatokat.

Ha én egyszer demens leszek...

Nézz rám és érints meg mielőtt hozzám beszélsz. Ne felejtsd el, hogy én nagyon sokszor felejtek.

Ha én egyszer demens leszek...

Régi zenét akarok hallgatni, igaz sokat elfelejtettem már. Emlékezz te rá, és hadd hallgassuk együtt. Szeretek énekelni, viszont nem egyedül.

Ha én egyszer demens leszek...

Gondolj arra, hogy nem értek meg mindent, mégis többet, mint amennyire te számítanál.
(Ismeretlen szerző, német nyelvről fordítva)