A gyászolók áldása

Áldottak legyenek mindazok,
akik most nem térnek ki előlem.
Hálás vagyok mindazokért,
akik rámmosolyognak,
felém nyújtják a kezüket,
amikor elhagyatottan érzem magam.

Áldottak legyenek mindazok,
akik még mindig meglátogatnak,
ámbár félelem járja át őket,
nehogy valami téveset mondjanak.

Áldottak legyenek mindazok,
akik meghallgatnak,
még akkor is,
amikor a mondanivalóm
nehezen viselhető.

Áldottak legyenek mindazok, akik megengedik nekem,
hogy az elhunytról beszéljek.
Nehéz az emlékeimet
csendben gyászolni.
Olyan embereket keresek,
akiknek megoszthatom mindazt,
ami bennem lezajlik.

Áldottak legyenek mindazok,
akik nem akarnak megváltoztatni,
akik türelmesen úgy elfogadnak,
amilyen most vagyok.

Áldottak legyenek mindazok,
akik vigasztalnak
akik bebizonyítják,
hogy Isten nem hagyott el engem.

(Wölfing: Segen der Trauernden)